Ezúttal legálisan. Hát így sem kezdtem még bejegyzést az is biztos. Persze nálam még ez is megeshet, hiszen 2 éve decemberben 16 év után visszamentem Kolozsvárra és azonnal ott is ragadtam 11 napra a tervezett 3 helyett. A kalamajkás azóta is emlegetett sztorit részletesen >>>ITT<<< olvashatja. Ez a kiruccanásom azonban zökkenőmentesen és rendben történt. Magától értetődő volt, hogy mielőtt kiköltözöm Afrika mellé előtte még hazalátogatok Kolozsvárra, mert hát rokonok meg barátok meg úgy amúgy Kolozsvár! Mondhatni fillérekért találtam fapados repülőjegyet oda vissza így a 10 órás vonatút helyett nettó 35 perc repülés után érkeztem meg délelőtt és azonnal egy dupla presszóval indítottam a Főtéren. Egy szusszanásnyi idő után gyorsan eltaxiztunk a nagyihoz ahol éppen csak felfrissítettem magam, hogy ne legyen kerozin szagú, haraptunk valamit ( mert milyen már, hogy most érkeztem és nem eszek) majd indultunk is a kerti partira. Kezdetét vette a Zabálás című műsorunk második felvonása egészen estig, a finálé pedig egy "Hajrá Rebeka minden jót kívánunk" dobos torta volt. Persze otthon a nagyinál mindezekre még betoltunk egy kis tepertő krémes kenyeret.

Másnap szabadon csatangolhattam délelőtt a városban és mivel legutóbb decemberben és csontszaggató hidegben jártam Kolozsváron, most különösen örültem, hogy elég volt egy pulóver is a sétához. Elsőként a Babes Bolyai egyetemre rontottam be, mint illetéktelen bámészkodó, hogy megnézzem hová járt anno édesapám okosodni. Végigmentem a folyosókon, benyitottam ide oda majd az udvaron is tettem egy kört s végül távoztam. Rövid pihenő képen leültem egy lattéra és brownie-ra a Főtéren, majd jöhetett az ebéd Mátyás király szülőháza mellett, ahol a szakácsnő csupán azért összerittyenti a legfinomabb tenger gyümölcsei levest (ami egyébként akkor nem volt az étlapon) mert ismeri édesapámat. Tessék közben számolni, hogy hányszor ettem egy nap (nem is beszélve arról, hogy mennyit). Ebéd után taxizás haza, gyors átöltözés felfrissülés és huppanás is vissza a kocsiba mert a lányoknak este jelenésük van a filharmónia koncerten. Páholyba szóló jegyek, igazi kulturális kikapcsolódás. A koncert közben nem csak a zene miatt rázott a hideg, hanem amiatt is ahogy minden vonó egyszerre mozdult s néha mintha még a levegőt is egyszerre vették volna a zenekar tagja.







A nap zárás pedig egy újabb étkezés, ezúttal libamájat majd halat tömtem magamba, és persze este a nagyival még egy kis dobos torta lecsúszott...


Utolsó nap reggelén rendesen elaludtam és kb. 11 órakkor jöttem rá, hogy találkozóm van a botanikus kertben. Gyorsan összerántottam magam, szokásosan taxiba be és 20 perc múlva ki is szálltunk az óriási park előtt. Az első amit megpillantottam a különböző színű és alakú gyönyörűen pompázó tulipánok rengetege. Kicsivel több mint egy órát sétáltunk a kertben, élveztük a csendet és az érezhetően frissebb tisztább illatosabb levegőt, na meg persze mindenki kiválasztotta a maga kis kedvenc fáját, virágját.





Délután pedig ebéd egy rég nem látott baráttal, utoljára 7 éves lehettem amikor látott így most amikor közel 20 év után találkoztunk igencsak emlékezetesre sikerült. Könnyek, hebegés habogás ölelkezés 20 év történéseinek belesűrítése egyetlen ebédbe és koktélba. Hihetetlenül jól éreztem magam aznap délután és este és úgy az egész hazalátogatás alatt. Naná, hiszen nem kellett tűkön ülnöm, hogy merre jár az útlevelem és hazajutok e azelőtt hogy kirúgnak, vagy valami történik a lakásomba.