Elmentem moziba. Szombat este, egyedül, én meg kedvesem a 2 liter popcorn (mert ez volt a legkisebb) beültünk Aberdeen legkisebb mozijába, hogy megnézzük, hogyan szurkálják át Johnny Depp-et tizenkétszer az Orient Expressen.

Én aki láttam már a régi változatot eleve úgy ültem ott mint egy Puzsér Róbert és Havas Henrik mutáns kritikus. Rágcsáltam a popcorn-t árgus szemmel figyelve, hogy mibe köthetek bele és azon kaptam magam, hogy körülbelül húsz perc múlva hibrid kötekedő formámból észrevétlenül visszaalakultam egy egyedül mozizó lánnyá. Be kell vallanom, hogy nem is volt olyan rossz. Sőt! Annak ellenére, hogy nekem Hercule Poirot nevéhez mindig David Suchet összetéveszthetetlen karaktere és arca fog beugrani, élveztem. Kellemes szombat esti kikapcsolódás volt annál is inkább mert az egész teremben összesen ha hatan ültünk akkor sokat mondok. Vannak előnyei is annak, ha egy észak skóciai kisvárosban laksz...

Másnap aztán az egyetlen teljes szabadnapomon korán reggel úgy pattantam ki az ágyból mint aki tüzet fogott, ami az én jégveremre hasonlító szobámban eléggé esélytelen. Összepakoltam a hátizsákom és elindultam Newburgh-be fókalesre. Előtte este megkaptam azokat az üzeneteket amikre egyébként számítottam is. Még a hét elején egy utazós csoportban megkérdeztem, hogy van e valakinek kedve velem tartani. Akkor hatan jelentkeztek és ahogy az mindig lenni szokott mindenki visszamondta az utolsó pillanatban.

"Jajjj annyira hideget mondanak, meg hó van inkább majd mikor melegebb lesz."
"Szerintem is jobb ha egy naposabb alkalommal megyünk."

Hát... így szokott ez lenni!

Nagyjából egy órás buszozás után leszálltam és lecaplattam a partra ami a google szerint 20 perc séta gyakorlatban 10 se. Ahogy kiléptem a hóval borított susnyásból elém tárult az egyik legszebb kép amit eddigi éltem során láttam. Hosszú kilométereken keresztül húzódott a part amíg csak elláttam, a barnás homokban az előttem túrázok lábnyomai, balra fentebb pedig a homokot felváltotta a szikrázó fehér hó. Madarak hangját és szárnycsapkodását hallottam keveredni a hullámok morajlásával, messzebb pedig halkan ugyan de hallottam ahogy a fókák üvöltenek. Egyszerűen meseszép volt. Csodálatos napsütés volt egész nap, így ennyit arról, hogy hideg lesz meg csúnya lesz az idő.

Végigsétáltam a parton néha összebratyiztam a parton sétáló kutyákkal, összemosolyogtam a gazdáikkal amikor is hirtelen magyar szót hallottam! Mivel egy pillanattal később száz wattos vigyorral a képemen jól letámadtam őket a "helllóóóó hát ti is magyar én is magyar de tök jó, hogy itt összefutunk, utazgatunk utazgatunk ki honnan merre uuugye milyen szép itt?" zavartan összenéztek minden a hárman és félszegen bólintottak majd beállt a kínos csend. Gyorsan felfogtam, hogy tök flúgosnak nézhetnek meg nem is voltak nagyon haverkodósak úgyhogy inkább elpárologtam mellőlük. A tengerben itt ott felbukkant egy egy kíváncsi fóka buksija, sőt láttam kettőt játszani is. Nagy részük azonban inkább a túlparton sütkérezett.
Visszafelé megálltam egy étteremben ahol megettem életem legfinomabb fogalmam sincs miből készült krémlevesét ami kellemesen át is melegített, úgyhogy nem fázva vidáman tértem vissza a városban egy rakás fotóval.