Fuh, micsoda napom volt tegnap! Lassan de biztosan beleszokom a skót mindennapokba, vagyis, abba, hogy mindennek megvan a helye és az ideje amit maximum csak ünnepekkor rúgunk fel akkor is csak épp annyira, hogy ne dőljön fel mert akkor félő, hogy összedől az egész Egyesült Királyság! 

Szóval tegnap este délutáni leckeírás és mindenféle különóra helyett a gyerekek felvették az aktuális kedvenc jelmezüket (amiből nekik több van mint nekem sima ruhákból) és az utcákat járva a szomszédokhoz becsöngetve több vödörnyi édességet gyűjtöttek. Én az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy én megyek velük és nem az aktuális tanárnénijük. Mindezt nyomatékosították azzal, hogy a karomat ráncigálva nyaggattak, miszerint nekem velük kell menni mert milyen már hogy nem... Annyira nem kell noszogatni, felvettem egy boszorkány sapkát, beöltöztem a szokásos jeti szerelésembe és elindultam a csapatommal cukormérgezést kapni. Érdekes volt látni ahogy a derekamig érő gyerekek egy szál kosztümben rohangálnak az utcán, nem fázva miközben a szüleik összeverődve beszélgetnek egy egy sarkon. Itt mindenkinek a fél szeme rajta van a gyerekeken, és amúgy is a "home zone"-ba csak parkoló autók vannak behajtani szigorúan csak 20 km/h-val lehet így nem kell folyton azon görcsölni, hogy mi van ha a gyerek lelép a járdáról. Kérem szépen semmi nem történik mert a házak között egyszerűen nem jár autó. 

A dekorációkat is legalább olyan komolyan vették mint a kicsik a jelmezeket, úgyhogy a kertben elhelyezett sírkövektől, asztalnál ülő és egymással teázgató csontvázakon át, a falra kivetített mozgó boszin át volt minden. Megvolt az az igazi halloween hangulat amit eddig csak az amcsi filmekből ismertem. Miután a vödrök megteltek a szülők összeszedték a kölyköket én meg a hazasiettem, hogy a hozzám becsengetőknek is adhassak édességet! Alig ültem le a konyhában már csengettek is az ajtón, amikor pedig kinyitottam ott állt előttem vagy 10 gyerek menőbbnél menőbb jelmezben azt kiabálva: trick or treat! majd pár bugyuta de annál édesebb vicc előadása után felmarkolták a csokit és cukrot a tálból és elrohantak. Ez megismétlődött még vagy négyszer, aztán az utca kezdett elcsendesedni, végül csak a halványan pislákoló töklámpások maradtak a küszöbön.