36 óra ébrenlét után, tegnap este hat körül megérkeztem az új lakhelyemre: Skóciába, azon belül is Aberdeenbe. Jah... aki Málta felé tart, merthogy az előző posztban még azt írtam gyorsan vegyen majdnem 180 fokos fordulatot és teperjen észak felé az esős, szeles, zöld Skót földekre. 

Tömören és röviden teljesen más mint bármelyik hely ahová eddig eljutottam és őszintén szólva ez áll a legmesszebb tőlem. Én aki imádom a meleget és még akkor is hosszú gatya póló kombóban tolom amikor hőségriadó van és már a szökőkutakban fürdenek, aki nem bánja ha minden ruhájában homok van és nem kapok agybajt a rám akaszkodó túl barátságos helyiektől sem. Tudok azonosulni a siestás életmóddal, hozzászoktam ahhoz, hogy minden elintézni több óra és még folytathatnám...

Erre most itt vagyok ahol homok helyett sziklák vannak, gatyarohasztó meleg helyett tomboló szél és állandóan szemerkélő eső és mindent meg lehet oldani percek alatt. ijesztően furcsa. Nem fogok hazudni nem szeretném ha ez a blog folyton csak arról szólna, hogy ide utazok oda utazok és mindenhol tökéletesen az fogad amit vártam, minden happy és wonderfull. Úgy érzem Skóciát lesz a legnehezebb megszoknom, mind éghajlatilag mind életvitelileg meg úgy alles zusammen az egészet. 

Maga Skócia mesés, sehol máshol nem láttam még olyan üde élettel teli zöldet mint itt. Az emberek kedvesek és türelmesek, az utca amiben lakok egy harry potter Privet Drive utca koppintás, a környék csendes rendezett igazi idilli kisváros. Ma 14 fok körül volt a nap is kisütött aztán esett aztán megint napsütés aztán csepp csepp, aztán megint egy kis D vitamin. Ez itt egy kimondottan kellemes nap úgyhogy egy szavam nem lehet ennél már csak rosszabb lesz. Én meg jövök megyek itt a kabátomban, a sálam a fülemig felhúzva, kapucni dupla naci csizma, ők meg ki se veszik a szekrényből a kabátot 5 fokig. Ilyenkor úgy érzem messziről süt rólam, hogy nem vagyok idevalósi.