Életemben először fordult elő, hogy szinte teljesen egyedül voltam a születésnapomon, két nappa ezelőtt. Alig két hete sem érkeztem Skóciába így még nem nagy a baráti köröm, azt a pár embert akit ismerek pedig nem invitálhatom meg azonnal egy buliba, mert hát... angolok, skótok. Amíg Törökországban két szót váltottam valakivel és pár perccel később azon kaptam magam, hogy meghívtak az unokaöccse keresztlányának az esküvőjére mert mi most már nagyon arkadasok (barátok) vagyunk, addig skóciában örülhetsz ha egy széles mosollyal adott ölelés után nem akarnak majd beutalót adni egy gyógyiba. De minimum furán és csúnyán néznek. 

Szóval ebből kifolyólag idén nem volt Gatsby party a Panel Palotában. 

De akkor mit csináltam helyette? 

Reggel fénysebességgel összekaptam magam és bementem Aberdeenbe, ahol először becaplattam a zoológia múzeumba. Okosodtam, művelődtem meglepődtem, hogy valóban mekkora is egy császárpingvin (nagy... jó nagy) és legalább 10 percen keresztül bámultam a tigrist. Kifelé jövet az óvároson jöttem keresztül ahol betévedtem az egyetemre is. Egy ponton őszintén azt hittem hogy Harry Potter és csapata mindjárt kirohan a kapun seprűkkel a kezükben, hogy részt vegyenek az első repülésórájukon. Nézzétek meg a képeket és megértitek miről beszélek. Beéérve a központba elmentem egy kávézóba amit már régen kinéztem. Books and Beans. Egy hely ahol isteni kávét lehet inni és tele van könyvekkel! Mennyország! Ráadásul a személyzet is vidám és barátságos a kaja pedig finom. Mivel még mindig küzdök a skót akcentussal, a felét sem értettem annak amit a pincerlány ajánlott úgyhogy csak bólogattam vigyorogva.

 Végül kaptam egy bögre forró krémlevest és két óriasi grillezett mozzarellás szendvicset. A végén pedig magamba döntöttem egy hatalmas bögre forró kávét. Utolsó állomásként betértem egy elektronika üzletbe (igen komolyan), merthogy szeretnék egy kamerát venni. Egy igazi kezdőknek való kis kütyüt amivel szebb képeket tudok készíteni, mert ezek a tájak megérdemlik a minőségi fotókat és hát... imádom és tisztelem a telómat amiért még mindig működik és kitart mellettem (pedig nem kímélem) de sajnos fotók terén elég gyenge dolgokat produkál. Még nem döntöttem, még nem volt olyan ami "megszólított" de hamarosan megtalálom a tökéletes kezdő masinát. 

Aztán amikor már abszolút nem számítottam meglepetésre aznap egyszer csak megjelent a folysón két gyerkőcöm egy csokor virággal és egy dobozzal. Énekeltek és zongoráztak, agyonölelgettek és puszilgattak. 

Összességében így is szuper volt, más volt mit eddig, csendesebb és nyugisabb (leszámítva persze, hogy rengetegen hívtatok és írtatok ami nagyon jól esett és sok sok puszi érte!) de teljesen jó volt  ez így. Néha szükség van ilyenre is!