Sziasztok!

Ahogy ígértem jöjjön hát az a bizonyos poszt-sorozat, amiben halálra untatlak majd titeket a kiköltözésem részleteivel.

Az előző bejegyzésemben még sejtelmesen titkolóztam arról, hogy hová is megyek. Ennek két oka van, az egyik, hogy én már csak ilyen gonosz vagyok, a másik pedig, hogy a környezetem nagy része csúnyán és/vagy értetlenül néz amiért nem valamelyik északi vagy nyugati "aranybánya" oroszágba megyek, ahol kolbászból van az a bizonyos kerítés és 1000 euró terem minden bokorban.

Szóval jah, kicsit unom, hogy győzködnöm kell a népet arról, hogy szerintem nekem ott jó lesz és különben is mit érdekel az téged ha én éhen halok egy szigeten? Na, annyit már tudunk, hogy egy sziget. Egy sziget ahol angolul beszélnek de nem teáznak délután ötkor és nincs köd meg Big Ben.

Málta. Bum!

Na de miért nyert egy Balatonnál kisebb méretű sziget a többi országgal szemben?

Amikor megfogalmazódott bennem minden eddiginél erősebben, hogy még ebben az évben dobbantok innen, akkor felcsaptam az Európa térképet és rögtön kizártam két nagy területet: az összes országot ahol németül beszélnek, és északot. Nekem nem fekszik a Deutsch, meg a hideg és a sötétség. Kézen fekvőnek tűnt Anglia az angol nyelv és a jó fizuk miatt, de számomra annyira bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnik ott akár csak az ideiglenes letelepedés és munkavállalás, hogy elvetettem. Meg aztán voltam Londonban és környékén, érzem, hogy nem tudnék ott élni, ne kérdezzétek miért csak nem...
Fene de válogatós vagyok, egyáltalán mi marad még?
Szóba jött még Dánia és Hollandia, Európa teljesen másik végében pedig még Törökország is. Aztán hirtelen megakadt a szemem azon a parányi kis valamin Szicília és Tunézia között.
Ez volt Málta. Google-be be és a következő másfél napot azzal töltöttem, hogy informálódtam Máltáról.

Miért nyert végül Málta?

Éghajlat. 9 hónap nyár 340 nap napsütés, 35-45 fok között hőmérséklet, tengerpart és szél. 5-10 fokos tél. Kell ezt magyarázni?

Közbiztonság. Ahogy olvastam, Valletta és úgy egész Málta Európa egyik legbiztonságosabb helye. Ami számomra egy nagyon fontos szempont. Ezt a tényt a már kint élő magyarok is megerősítették. Éjjel minden gond nélkül hazasétálhatsz a város egyik végéből a másikba.

No burocracia. EU-s állampolgároknak egy bejelentett lakhelyre (ehhez elég egy albérleti szerződést bemutatni) van szükségük a munkavállaláshoz. Az adó és eü kártyát 6 napon belül kézhez kapod és már húzhatsz is dolgozni. Plusz mivel én a háziállataimmal tervezek költözni, megkönnyebbülten olvastam, hogy egy állatútlevélen kívül nem kell mást beszerezni a beutazáshoz.

Nagyobb fizetés, magyarországi árak. Kivéve persze az ingatlan árakat, bár itt megjegyzem, hogy az összes apartman amit néztem minimum 2 szobás, nappali - konyha- fürdő - erkély/udvar vagy terasz, tengerre néző csodásan berendezett a bérleti áruk pedig 500 euró és 800 euró között mozog. Egy kezdő vendéglátós 1000-1200 euró körül keres, egy étterem vagy üzletvezető 2000-2500 eurót visz haza. Az élelmiszer árak nagyjából megegyeznek az itthoniakkal, így összességében elmondható, hogy az életminőség magasabb.

Kis közösség, sok magyar. Máltán kb 450ezren élnek ebből nagyjából 5000 (!!!) magyar. Így amikor eldőlt, hogy akkor az úti cél Málta, azonnal rengetek magyar segítséget kaptam lakhatással, munkával, háziállatokkal kapcsolatban. Van kifejezetten magyar bolt is Máltán így nem kell majd nélkülözni a túró rudit és az erős pistát!

Vendéglátós paradicsom. Mivel én ezen a területen szeretnék elsőre elhelyezkedni nem utolsó szempont volt, hogy Máltán egész évben pörög a vendéglátás. Abban a 3 hónapban persze kissé alább hagy, de folyamatosan van felvétel. Angol nyelvtudással, néhány év tapasztalattal már több jól fizető állást találtam, vissza is hívtak, folyamatban vannak a skype interjúk (bár úgy néz ki megvan a nyerő). Szorítsatok!

Túl szép, hogy igaz legyen?

Van egy két dolog amitől azért tartok ilyen például a(z),

közlekedés. Állítólag kaotikus, borzasztó és kiszámíthatatlan. Az autósok szabálytalanul vezetnek, jogsit szerezni elvileg ebben az országban a legkönnyebb és ennek az eredménye látszik is. A buszok vagy jönnek vagy nem, ha tele van nem áll meg akkor se ha fejre állva integetsz akkor sem. Plusz, mínusz húsz perces késésre kell számítani majdnem mindenhol és rettenetes dugók vannak a szűk utcák és a rengeteg autó miatt, így a 35 km átmérőjű sziget egyik végéből átérni a másikba csúcsidőben több mint 3 óra. Ami azért hűdehűha... jah! meg persze baloldali közlekedés van.
Kérdeztem a biciklit de azt mondták csak akkor ha öngyilkos akarok lenni. A robogóval jobb a helyzet de ott is észen kell lenni. Úgyhogy most azon gondolkodom, hogy vajon milyen jogsi kell a hőlégballonra...

a sok szemét. Rengeteg. Sok, sok sok. Szeptemberben úgy is megyek ki előzetesbe nézelődni és akkor kiderül!

Van pro meg kontra is és biztos, hogy nem lesz egyszerű de megfelelő hozzáállással, kitartással és tervekkel hiszem, hogy menni fog!