Megint egy sorsfordító bejegyzést hoztam. Megint utazom, de most végleg. Így van. Végleg. Nem tudom szebben vagy jobban felvezetni, bár nem is érzem, úgy hogy ezt kellene, hiszen ez egy jó dolog, egy pozitív változás, egy újabb izgalmas kihívás és kaland. 

  Több hónapja már, hogy szinte minden héten vagy kis túlzással szinte minden nap(!!!) feljön a téma, miszerint el kell innen menni. Eddig elhessegettem, mert mindig találtam valamit ami miatt még maradni akartam. Egy viszonylag jó állás, a kis lakásom, az induló tőkehiány és persze a tánc. Épp jött egy verseny, azt még megvárom... és stb. és stb. Végül azt vettem észre, hogy csak telnek a hónapok, fél évek és csak halogatom de igazi okom nincs a maradásra. Odakint is lehet lakásom, jó (jobb) állásom. Maradt hát a tánc mint visszatartó erő. Júniusban aztán lement a nagy fellépés, májusban megvoltak a versenyek így erre sem hivatkozhattam már. Amit a táncból ki lehetett hozni azt itt Magyarországon kihoztam. Vége. Megrekedtem.

 Ezért (és kismillió más indok miatt amire majd kitérek egy külön posztban) döntöttem. 3 napja iszonyúan felpörögtem az események. Elhatároztam, hogy hová megyek és mit akarok csinálni. Találtam állást és most lakást nézek. Bújom a netet, olvasok, informálódok, már kint élő magyarokkal beszélgetek. A fejem zsong a sok új infótól, izgatott vagyok és ami megdöbbentő: MEGKÖNNYEBBÜLT! Felmondtam az albérletem, egyenlőre vidékre megyek. 3 hónapig korán kelés munkába járás, spórolgatás, hogy legyen vésztartalékom. Aztán indulás! Addig is augusztus közepén egy rövid kiruccanás előzetes nézelődésbe! 

  Hamarosan jövök a részletekkel addig pedig íme néhány kép! Még egy picit titkolózom! ;-)