Ahogy azt sejtettem veletek egy ideje, ismét útra keltem ezúttal Lengyelország volt a cél azon belül is Zakopane. Egy akciós utakkal foglalkozó oldalon szúrtam ki a jegyet és hirtelen felindulásból meg is vettem, onnan tól kezdve pedig lázasan számoltam vissza a napokat az indulásig. 

 Embertelenül korán indultam pontosan azért, hogy minél több időt töltsek a meseszép kis faluban. Annyira korán, hogy még bőven sötét volt a levegő pedig párás és hideg. Bennem dolgozott az indulás előtt megivott jó kis erős fekete kávém, úgyhogy éberen pislogtam a Hősök terén és kerestem a buszomat. Amint megtaláltam köszöntema szintén ott álldogáló idősebb csoportnak akik ezután megpróbáltak amőba módjára beszippantani. 

Idézem: "Ne álldogálj egyedül gyere ide hozzánk" Elmosolyodtam és megköszöntem de hozzátettem, hogy teljesen jól vagyok egyedül én is kis magányos utazó vagyok. Hát erre mind rámmeresztették a szemüket a szemüvegük mögül. Az meg milyen? Hát csak így? Azt hiszem bekapcsolhatott a nagymama ösztönük mert valószínűleg leveszett báránykának néztek és pátyolgatni szerettek volna. A buszban aztán bevágódtam egy helyre ahol végül én ültem egyedül. Az út csendben és meglepően hamar telt, mivel vittem könyvet , zenét és a Szlovák táj is gyönörű volt nem nagyon éreztem azt, hogy majdnem 5 órát buszoztam. Délelőtt aztán megjelentek előttünk a magas hósapkás hegyek. Megérkeztem. A domboldalakon világos rönkházak sorakoztak és sötétzöld fenyvesek vették körbe őket. Amint elhagytam a buszt elindultam felfedezni a kis falut. Május 1. miatt most itt is sokan voltak, viszont az időre egy szavam sem lehet. Előtte való nap esett, másnapra szintén rossz időt mondtak de aznap csodálatosan szépen sütött a nap, több mint húsz fok volt úgyhogy a kabátomat is belegyömöszöltem a hátozsákomba. Amikor megláttam hogy mekkora sor van a felvonó előtt aztán megtudtam, hogy kb 20 perc a séta hegynek felfele nem is volt kérdés hogy akkor indul a gyalogtúra. 

Lassan nem rohanva felbaktattam a hegyre, minél magasabbra mentem annál szebb volt a kilátás, a végén már harapni lehetett a tiszta friss hegyi levegőt. 

Árban teljesen meglepő. Meg voltam róla győződve, hogy mivel télen síparadicsom és nyáron sem panaszkodhat a falucska biztosan el lesznek szállva az árak. Ehhez képest más helyekhez viszonítva nagyon barátiak. Az étel nagyon finom, pisztráng gombamártással, és héjában sült krumpli fűszeres túróval töltve. Megkóstoltam a helyi teák egyikét is amibe egy kevés alkoholt, rumot is tesznek ez gondolom főleg a téli hónapokban esik jól az embernek de így is igazán finom és különleges íze volt. Az egészért 40 zlotyit kevesebb mint 4000 Forintot fizettem. 

Délután lemozogtam a kaját és keresztül kasul bejártam Zakopanét. Közben persze én zabagép megkóstoltam a többi lengyel gasztrónómiai különlegességet. Mandulába forgatott grilázs golyót, rózsaízű fánkot (leírhatatlan íze van, nem azt mondom hogy finom inkább furcsán különleges), kézműves kecske és juh sajtot. Úgyhogy a séta végén amikor az egyik dombról jöttem lefele inkább már gurultam...