Háziállat? Nem éri meg, drága az állatorvos! Vettél volna inkább muskátlit azzal nincs annyi gond!
Kevés mondat tudja olyan gyorsan és olyan mértékben felvinni az amúgy kórósan alacsony vérnyomásom mint ezek. A háziorvos mindig szörnyülködve nézi a pulzusszámom, mondván "kisasszony, majdhogynem halottnak nyílváníthatom, tessék minden reggel két ujjnyi vörösborral kezdeni a napot!". Ám úgy nézi ki van ennél egy sokkal hatásosabb módszer mégpedig az, hogy az értetlen megnyúlt arcú emberektől sorra benyeljem ezeket az agyrohasztóan fárasztó és számomra teljesen érthetetlen kérdéseket.
De hogyan is jött elő ez a téma? Megint?
Van két állatom, lévén, hogy élőlények megesik néha, hogy basszus megbetegszenek. Tavaly októberben meg szegény macsekom volt soron, nagyon durván. Egy szerda éjjel Dél-Pestről vittük Új-Pestre a sürgősségire. Túlélte mert egy erős kitartó cica és mert jó kezekben volt. Azóta sajnos egyszer kiújult a betegsége de most úgy nézi ki, hogy megtaláltuk a számára megfelelő kezelést és egy pici odafigyeléssel boldog és hosszú életet élhet velünk. Na de, az egészben nem is Ramoncicó betegsége viselt meg a legjobban, hanem azok a rettenetes reakciók amiket azokban a napokba kaptunk! Rengeteget tépelődtem és örlődtem magamban ezeken a mondatokon. Sokszor nem tudtam mégis mit és hogyan feleljek. Vicceset, frappánsat? Bunkó visszaszólást? Vagy csak nyeljem le és bólogassak, hogy ja ja igen.
Íme néhány kijelentés és szitu ami agyvérzés közeli állapotba hozott engem azokban az időkben amikor valamilyek állatom beteg volt és szenvedett.
Lőn összefutás ismerőssel, szokásos sablonkérdések buknak fel mindkettőnkből majd az egyiknél meggondolatlanul előtör belőlem: hát, nemrég voltunk állatdokinál. Mire az ismerős arca eltorzul, száját elhúzza és felnyögve közli, hogy hú akkor biztos egy vagon pénzt odahagytam. Én meg állok ott tanácstalanul. Ha azt mondtam volna, hogy a nagyi volt kórházba akkor is arra fog rákérdezni, hogy mennyi volt a borítékban?
Igen amúgy jól van, köszi, hogy kérdezed!
Van amikor eljut odáig a helyzet, hogy kerek perec rákérdeznek mégis mennyire vékonyodott el a pénztárcánk amikor is megmentettük ennek a négylábon járó szőrgombócnak az életét. Általában ilyenkor már a kérdés hangsúlyában érzem, hogy mindegy mit fogunk mondani, ő fennhangon kijelenti, hogy ő bizony ennyit nem adott volna ki érte, vagy ennyit nem ér egy állat sem. Megint csak bambulok egy hosszú pillanatig magam elé aztán visszanézek egy totál értetlen és összezavart fejjel. Bocs, de mégis... tessék mivan?!
Szerencsére nem az ő pénzét vertük el, így maximum a sajnálatát vagyok hajlandó elfogadni azzal kapcsolatban, hogy kicsit, kevésbé nagyon vagy rettentően rohadtul sokba került és most egy hónapig zsíroskenyér lesz a menü. Kapaszkodjon meg mindenki, de nekem megérte.
Ilyenkor viszont nagyon szívesen visszakérdeznék, hogy amúgy ő mit csinált volna az én helyemben? Otthagyta volna a dokinál megőrzésre azzal, hogy bocsi de kifutott a neki szánt keretből úgyhogy viszlát helló, ennyit már nem ér meg.
Külön kedvencem amikor elkerekedett szemekkel megkérdezik, hogy: Jézusom és kifizetted?
Nos erre annyiféle válaszom van, hogy mindig gondolkodok előtte egy pillanatig melyiket is dobja be:
- Nem megvártam amíg a doki kihozza a macskám, a hónom alá kaptam és elszaladtam!
- Nem, mert ugye ennyit nem ér meg, úgyhogy hagytam elpusztulni a nappaliban aztán kidobtam a szelektívbe.
- Nem, hova gondolsz! Kitettem a Duna parton, aztán majd lesz vele valami!
Bazzeg én annyit biztos nem fizettem volna ki!
Az egyik személy kedvencem amikor simán az arcomba vágják, hogy "látod kellett neked háziállat". Ennél a reakciónál minden zen tudásomra és önuralmamra szükségem van, hogy ne forduljak sarkon és hagyjam ott az illetőt vagy épp ellenkezőleg egy hosszú monológ keretében küldjem el a búsba.
Olyan de olyan szívesen válaszolnék olyasmit, hogy, neked meg autó, meg gyerek, meg ház, meg úgy minden amire amúgy költeni kell. Nem, nem, nem tudom megérteni, hogy mi fut át annak az embernek az agyán akinek egy ilyen kijön az száján! Ráadásul a többségnek van gyereke! Most én is nyögjem be ezt amikor Sárika bárányhimlős? Rötyögök majd és odavágom, hogy : látod kellett neked gyerek! Persze erre azonnal fröcsögik majd felém, hogy de hát a kutya/macska/nyúl/norvég tarajos sárkány nem említhető egy lapon a gyerekkel, az én húsommal véremmel akit 9 hónapon keresztül a szívem alatt hordtam. Nem, valóban nem. Számomra ebben a témában mindkettő egy döntés. Egy komoly és hosszútávú döntés arról, hogy egy élőlényért felelősséget vállalsz. Eteted, vigyázol rá, neveled és ha beteg vagy valami baja van gondoskodsz róla! Én magamhoz vettem két állatot, ami felelősség, te szültél egy gyereket, ami szintén az. Így tehát abszolút nem értem, hogy én miért tartozom kevesebb felelősségel érte azért mert "csak egy kutya".
De tovább megyek, nem kell ám olyan komoly és súlyos ellenpéldát felhozni mint egy pelenkás. Ha van autója a fenti mondat kijelentőjének akkor is olyan szívesen megkérdezem, hogy ezzel kapcsolatban is ez a helyzet? Elromlott, a kert meg gazosodik, a medence algásodik és stb. stb. Mégsem vágom a képébe senkinek, hogy látod kellett neked... Kellett, valamiért kellett és amikor megvetted az autót tudtad, hogy lesz olyan amikor elromlik és súlyos tízezrekbe fog fájni, hogy újra guruljon. De vállaltad nem? Én pontosan így vagyok a háziállataimmal.
Olyan de olyan szívesen válaszolnék olyasmit, hogy, neked meg autó, meg gyerek, meg ház, meg úgy minden amire amúgy költeni kell. Nem, nem, nem tudom megérteni, hogy mi fut át annak az embernek az agyán akinek egy ilyen kijön az száján! Ráadásul a többségnek van gyereke! Most én is nyögjem be ezt amikor Sárika bárányhimlős? Rötyögök majd és odavágom, hogy : látod kellett neked gyerek! Persze erre azonnal fröcsögik majd felém, hogy de hát a kutya/macska/nyúl/norvég tarajos sárkány nem említhető egy lapon a gyerekkel, az én húsommal véremmel akit 9 hónapon keresztül a szívem alatt hordtam. Nem, valóban nem. Számomra ebben a témában mindkettő egy döntés. Egy komoly és hosszútávú döntés arról, hogy egy élőlényért felelősséget vállalsz. Eteted, vigyázol rá, neveled és ha beteg vagy valami baja van gondoskodsz róla! Én magamhoz vettem két állatot, ami felelősség, te szültél egy gyereket, ami szintén az. Így tehát abszolút nem értem, hogy én miért tartozom kevesebb felelősségel érte azért mert "csak egy kutya".
De tovább megyek, nem kell ám olyan komoly és súlyos ellenpéldát felhozni mint egy pelenkás. Ha van autója a fenti mondat kijelentőjének akkor is olyan szívesen megkérdezem, hogy ezzel kapcsolatban is ez a helyzet? Elromlott, a kert meg gazosodik, a medence algásodik és stb. stb. Mégsem vágom a képébe senkinek, hogy látod kellett neked... Kellett, valamiért kellett és amikor megvetted az autót tudtad, hogy lesz olyan amikor elromlik és súlyos tízezrekbe fog fájni, hogy újra guruljon. De vállaltad nem? Én pontosan így vagyok a háziállataimmal.
Látod nekem ezért nincs állatom!
Van ám még, nincs vége ezeknek a bődületes marhaságoknak. Kreatívitásuk úgy látszik ebben a témában határtalan. A következő elszólás is látod-dal kezdődik és ettől is falra mászom mert az a kioktató megmondom a tuti hangsúly amivel az ilyen mondatokat el tudják kezdeni nálam mindig kiveri a bíztosítékot.
Szóval tehát...
Látod én ezért választottam cserebogarat, páfrányt, gumipókot... azzal nincs gond.
Gratulálok élj vele boldogan, én mosógépet szoktam úgy választani, hogy minél energiatakarékosabb és strapabíróbb legyen de te tudod. Nekem ez a kijelentés mindig azt súgalja, hogy illető lusta és nem törődöm, de azért mégis csak kell neki valami de foglalkozni és gondoskdni már nem akar róla. Nem úgy mesél a dologról miszerint ő azért választotta a kigyót mert kiskora óta akar egyet és imádja őket, hanem mert egy héten egyszer odadobsz neki valami élő kaját és amúgy csöndben elvan a terráriumban felé se kell nézni. Nagy különbség van a kettő között. Vajon ismerkedni is így szokott? Minél kevesebb energiáját kösse le az illető, lehetőleg ne legyen vele sok gond a szükségletei pedig legyenek egy kenyérpirító szintjén.
Látod, vettél volna inkább egy kaktuszt azzal nincs ennyi gond!
4 megjegyzés
Szia!
VálaszTörlésHú, nálam ez az írás most nagyon betalált. Nekem is a cicámmal voltak mostanában problémák, ami miatt súlyos pénzeket hagytam ott az állatorvosnál - de egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy ezen spóroljak. Ahogy írtad is, azzal, hogy az ember bevállal egy állatot/gyereket, onnantól kezdve övé a felelősség, hogy gondoskodjon róla. Abban a tekintetben egyformák, hogy kisgyerek és kisállat is függ a szüleitől vagy a gazdájától, ergo egyik sem tud elmenni magától orvoshoz, és igenis vannak olyan esetek, amikor az otthoni babusgatás és házi vitaminozás nem elég.
Én egy teljes hétig mindennap hordtam a macskámat az állatorvoshoz, órákról is lógtam miatta (mert szegénykém olyan stresszelős, hogy ha nem vagyok ott vele az orvosnál, hanem rábízom pl. egy másik rokonra, akkor beleharap az illetőbe), és végig azt kaptam a környezetemtől, hogy nem vagyok normális, amiért ennyit költök "arra a dögre", aki amúgy is milyen hálátlan (mármint azért, mert nem éri fel ésszel, hogy a fájdalmas orvosi beavatkozások az ő javát szolgálják, és cirkuszol), meg úgy egyáltalán, macska, és a macska nem szereti a gazdáját... Ekkora baromságot is rég hallottam mondjuk, de erről meg külön cikket lehetne írni.
Nekem, mondjon bárki bármit, a macska is, a kutya is, de még a törpenyulam is családtag. Nem dísznek szereztem őket, hanem társnak, és ha már nem úgy áll a bajszuk, mint ahogyan szokott, én inkább kifizetek egy vizsgálatot a dokinak, minthogy ne mondhassam azt, hogy én megtettem mindent a jólétükért. És amíg a saját pénzemet költöm rájuk, addig senkinek egy rossz szava se legyen, és punktum.
Ne haragudj, kicsit belelovalltam magam a témába. :D De ez nekem pont annyira friss élmény, hogy nagyon felkavart az írásod. És remélem, jól van a cicád. :)
Szia
VálaszTörlésA téma a lehető legaktuálisabb nálam is. A kutyusom kezelésének összegét egy doktornő 500ezer forintra mondta. Igen. Fél millió forintra! A gyógyulás pedig nem garantált. Igaz nem nála, hanem inkább egy másik városrészben, de elkezdtem neki a kezeltetését. Ha az kellett volna, igen, hitelt vettem volna fe!! Nekem ő az egyik gyerekem (lányom)!
Ez miatt egy "férfival" össze is ugrottam. Az volt a kérdése egy csoporton belűl, hogy hogyan tud egy ember egy kutyát megszűlni?
OMG! :(
Zárójelben megjegyezném, hogy neki van nem is egy gyermeke és tud arról, hogy nekem lehet nem is lehet, mert félig ki vagyok pakolva.
Majd felajánlotta a segítségèt, hogy hoz ásót.
Egy "ismerőssel" kevesebb szerencsére. Ilyen a közelembe ne kerüljön soha többet!
Mindeközben megismertem sok állatszerető és mentő embert, amit egy percre sem bánok, hisz véletlenek nincsenek.
Ha valakinek ez irányú segítségre lenne szüksége, lehet tudok segíteni pár apróságban.
Nektek viszont nyugalmat, erőt, kitartást és mielőbbi gyógyulást kívánok! :*
Két kutya, egy telten fognivaló macska. Természetesen családtagok révén az állatok gondozásán egy forintot sem spórolunk, legyen az orvosi kezelés vagy épp a minőségi táp. De ettől az állatorvos még kurva drága. :D Ez egyszerűen így van. Kaptam már én is hasonló beszólásokat, de a kedvencem: "Megadjam a menhely számát?" Nekem ez már inkább szomorú, mint idegesítő. Mintha szerencsétlen állat tehetne arról, hogy beteg.
VálaszTörlésViszont "igénytelen" aranyhalaink nekünk is vannak. Hetente 1x szórok egy kis kaját a tóba, aztán boldogan éldegélnek...télen, nyáron. Konkrétan semmire nem jók, nem is foglalkozik velük igazán senki... de azért vannak, mert miért ne. Jól néznek ki. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy baj. Ha valaki normálisan gondozza, akkor mindegy milyen indokkal vesz állatot. (bár egy kígyóval egy szobába se maradnék szívesen)
Remélem a macsesz jól van, éljen és boldogítson sokáig!
Köszönöm szépen mindenkinek a kommentet! Kezdek kicsit megnyugodni, hogy nem én vagyok ennyire dinka amiért ezeket egy kicsit felhúzom magam.
VálaszTörlésA cica azóta már jól van, diétás tápon fog élni élete végig, persze ezzel kapcsolatban is már megkaptam a magamét miszerint: diétás macska kaja? Ez mekkora röhej... végül is... a diabétesznek megfelelő étrend is marha vicces nem? Komolyan nem értem néha...
köszönöm szépen még egyszer! :* :)