Hogyan ragadtam illegálisan a szülővárosban? Miképp derült fény arra, hogy eddig is tilosban jártam Európát? Mégis, hogyan tudtam ilyesmibe megint belemászni?

  Tegnap megérkeztem Kolozsvárra és 12 év után újra találkoztam a nagymamámmal. De a tegnapi beszámolóból egy apró részletet kihagytam, ugyanis már a határátlépésnél jó szokásomhoz híven bajba keveredtem. Amint a személyigazolványom a határőr kezébe került elkezdődött a találgatás, hogy most akkor ez mi? Mire jogosít fel és mire nem? Magyar személyigazolvány, de nem vagyok rajta magyar állampolgár. Ez baj? Biztos baj. Nem engedhet át. - szólt a férfi, én persze elkerekedett szemekkel néztem rá, ahogy a vagonban többen is és megkérdeztem miért. A válasz az volt, hogy a személyim nem személyi az egy tartozkodási engedély. Én szóra nyitottam a számat de ő csak megint megismételte azt a szép szót ekkor már két ujja közé csippentve mutatta a személyimet. Ismét kérdezni próbáltam valamit, de akár egy megveszett papagáj csak ismételgette, hoogy tartózkodási engedély, tartózkodási engedély, egyre agresszívabban és hangosabban. Bennem is felment a pumpa mert nem értettem, de az még jobban bosszantott, hogy semmilyen magyarázatot nem képes kinyögni, csak ordibálja az arcomba, hogy olyan mintha nem is lenne személyim. Megmakacsoltam magam és közöltem, hogy én márpedig innen biztos, hogy nem fordulok vissza engem várnak az állomáson Kolozsváron - mintha hihetetlen fontos ember lennék... hahaha - úgyhogy készüljön ha esetleg le akar dobni. Megjelent egy másik határellenőr aki aztán kedvesen és udvariasan felhívta rá a figyelmem, hogy beengednek, de vigyázzak mert kifelé nem tudok majd jönni. Ekkor már vállat vontam, hiszen a fő problémám az volt, hogy ott akkor éjjel bejussak. Aznap este és éjjel már nem nagyon foglalkoztam a dologgal, hiszen gyakorlatilag úgyis mindegy volt úgy voltam vele, hogy majd reggel utánajárok. Így is tettem. Nos a konzulátuson hol mosolyogtak hol pedig döbbenten néztek amikor meghallottták a történetemet. Csak másodjára sikerült megértetni velük mi történt és mi a probléma. Megnézték a személyim és helyeslően bólogattak. Igen, igen így, hogy magyar de nem vagyok rajta magyar állampolgár semmire sem jogosít fel ( persze adófizetésre arra biztos - gondoltam magamban), el se hagyhatnám az országot. Ennél a pontnál elnevetettem magam és közöltem, hogy óh bizony én elhagytam de nem is egyszer. Azt is elmondták, hogy jelenleg a szülővárosomban is illegálisan vagyok, de például ha lenne egy román személyigazolványom is akkor semmi problámám nem lenne. Aha, aha. Értem. Tehát ez egy kiskapu amit én teljesen véletlenül találtam. Már magam sem tudtam követni, hogy most mi miért nem jó, vagy épp miért jó. Betudtam jönni, hiszen a saját országomba be kell engedniük, de itt tilosban járok és visszamenni nem tudok. Ez ám a logika! EU-s tagállomok, schengen ide vagy oda, a magyar személyim egy kupac sz*rt se ér, két személyi vagy útlevél kell majd ahhoz, hogy visszajussak Budapestre.

  Na mármost mivel a személyire mindeképpen egy hónapot várok, jobbnak láttam ha sürgősségi eljárásban útlevelet csináltatok, amihez Budapesten postára kellett adni az eredeti születési anyakönyvi bizonyítványom. Hiszen ha már lehet bonyolult akkor legyen minél jobban az! Itt szeretném kifejezni csodálatom és tiszteletem a mocskos bürökrcia iránt! Vasárnap kellett volna hazautaznom, de hát az esélytelen, így lemondtam a kövektező hétre a munkám, hiszen leghamarabb szerdán lehet a kezemben az útlevelem. Szerencsére mindenki nagyon megértő volt és ezért nagyon hálás vagyok, a többiek pedig nevettek, hiszen már ismertek. Csak én hozhatom össze megint ezt így. Ám itt Kolozsváron nagyon örülnek a hírnek, hiszen 4 nap helyett majdnem egy hetet maradok velük. Az első idegeskedés után mostmár én is pozitívan fogom fel, úgy látszik 12 év távollét után Kolozsvár nem akar elengedni olyan könnyen. Megértem. Este értem vissza a nagymamám házába, aki természetesen úgy fogadott mintha egy hatalmas túráról értem volna vissza, éhesen és meggyötörtöen. Nem volt mit tennem ismét ennem kellett, megjegyzem ennyit nem ettem Budapesten a karácsonyi időszakban összesen, mint itt az elmúlt két napban. Lefekvés előtt meglepődve láttam, hogy a tévécsatornák között több magyar is van, a többi pedig még mindig eredeti angol hangon megy román felirattal. Ezt mindig is imádtam ebben az országban. Minden film és külföldi sorozat angolul megy, román felirattal, így duplán tanulhattam miközben hallgattam az angol nyelvet próbáltam olvasni a román szöveget. Nagyon izgalmas kis agytorna. Így, hogy kényszírtve voltam arra, hogy meghosszabítsam a vakációmat Kolozsváron, mindenkire több időm jut majd és több rég nem látott baráttal tudok találkozni, úgyhogy a második napon talán még izgatottabban aludtam el mint az elsőn. Az egészet pedig csak megkoronázza, hogy a nagyinál nincs internet így nem tudok a világhálón lógni állandóan, viszont újra felfedeztem a csendes kávézás, olvasgatás és beszélgetés örömét. Érdekes módon alakul ez az egész mintha kicsit tanítana erre is arra is. Meglátjuk, hogyan tovább.

Tudtam, hogy másnap mostmár tényleg nekivágok a városomnak és ez így is történt, csakhogy társam is akadt. Ráadásul kávé és utazásbolond mint én. Azonnal szimpatikussá vált pedig alig ismertem...