Hajnalban kissé nyúzottan ébredtem, tekintve hogy Graz egyik parkjában a sunyásban töltöttem az éjszakát egy hálózsákban. Elfeküdtem minden végtagom és zsibbadt minden izomom így a reggelt egyből egy kis tornával kezdtem, fent a város felett az óratorony lábánál, ugyanitt egy padon reggeliztem csodás kilátással a városra. Könnyedt - már amennyire a zsákommal könnyűnek számítottam - sétát tettem a vasútállomásra és, hogy kicsit gyorsítsam az utam vettem egy vonatjegyet Szentgotthárdig. Amíg vártam szereztem kávét, mert ugye a kávé kell nem győzöm hangsúlyozni és bejelentkeztem itt ott a neten, hogy lássák élek és hazafelé tartok. Az út gyors és zökkenőmentes volt, Szentgotthárdon már ujjongva visítva hívtam fel a bátyámat, hogy elújságoljam már az országon belül vagyok, egyben épen és nagyon fel vagyok dobva, hogy ez az egész sikerült. Innen tovább viszont ismét stoppolni terveztem. Elvánszorogtam a 8-as főútig, illetve majdnem odáig mert a falu határában már felvett egy bácsi aki ugyan azzal kezdte hogy nem messze megy én rögtön rávágtam, hogy biztos messzebb mint én mert én csupán a főútra szeretnék kijutni. Felnevetett, beültem majd kb fél perc múlva ki is szálltam egy benzinkút mellett immár a 8-as főúton. A kezem ismét oldalt lifegett, mosoly az arcomon néha még táncikáltam is és úgy néz ki ez bevált mert alig álltam ott 3 percet egy fiatal pár állt meg mellettem. A szöszke csajszi azonnal - angolul - azzal kezdte hogy hátul két kutya van ugye nem baj? Baj?! Ugyan már, szuper! A kocsiban kiderült, hogy egy fiatal osztrák pár vett fel akik nyaralni jönnek a Rába mellé a kutyusaikkal. Két nagytestű csodaszép barátságos eb bújtak szaglásztak nyalogattak. Körmenden búcsúztunk el, ahogy egy kis séta után ismét csak stoppolni kezdtem.Ezúttal egy vidám társaság vitt el a szomszéd faluba, ők egy esküvőről jöttek és születésnapra tartottak. Az út alig tartott 5 percig ám ezidő alatt is sokat nevettem velük, mintha hirtelen egy rövid időre én is hozzájuk tartoztam volna. Vasváron szálltam ki, de nem sokáig voltam egyhelyben. Hihetetlenül szerencsés voltam egész úton visszafelé. Az utolsó stoppos egy kedves úr volt aki Tisztafüredre ment Budapesten keresztül így az utolsó 200 km-t egy autóban tettem meg igazán gyorsan. Pedig amikor megláttam a csillogó villogó volvo-t külföldi rendszámmal ráadásul jobb kormányos, na mondom magamban - ez tuti nem fog megállni - de megint tévedtem akárcsak Udine felé az audinál. Útközben végig beszélgettünk, kétszer megálltunk vásárolni és Székesfehérvár közelében egy másik stoppost is felvettünk. A sofőröm elmesélte, hogy régen ő is rengeteget stoppolt Budapest és Tisztafüred között. Érdekes, döntően olyanok vettek fel akik maguk is csináltak már ilyet anno. Megosztottuk egymással a tapasztalatainkat ezzel kapcsolatban, feljön a munka, ki mit dolgozik és még egy kis történelem is. Délután 3 óra körül érkezem a Blahára fáradtan ugyan de nagyon feldobva. Szinte ugrálok a hátizsákommal ahogy megyek a villamos megállóba. Visszaértem. Egyben vagyok és mindenem megvan, sőt! Mennyi mindent szereztem! Mennyi tapasztalatot, emléket. Tele voltam mesélni valóval, alig vártam hogy a bátyámmal végre leüljek és egy jó nagy gyrostál mellett mesélni kezdjek.
 Szóval, íme befejeztem az első de biztonsan nem utolsó stoptúrámról a beszámolót. Remélem sikerült egy picit átadnom, hogy mekkora élmény és kaland volt ez nekem. Még számíthattok pár bejegyzésre a témával kapcsolatban, olyasmikről, hogy mikre vigyáztam milyen praktikáim voltak, néhány statisztikát (megtett kilométer, autósok száma stb.), illetve a következő úticélom is lassan felfedem!