Pulcsi fel, konvektor felcsavar, galériára felmászva. Csapjunk bele.
Kicsit sem változtak a napjaim, csupán a hely változik. Tegnap költöztem a belvárosba, úgy látszik én már soha nem fogok kipakolni a bőröndjeimből. Most is csak halogatom, dobozokból és hátizsákokból kotorászom ki a cuccaimat. Nem szép látvány. A kis íróasztalom, a gépem és kávém a mickey egeres bögrémben - ami a szociológia tételeimen csücsül - biztos pont a káosz uralta kis birodalmamban. Holnap vizsgázom, de az ihlet most kapott el és hát mit lehet tenni, ha írni kell akkor írni kell. Elhúztam Kispestről, indoknak homályosan és diszkréten az összeférhetetlenséget adnám most meg. Mint ahogy az nálam lenni szokott, pontosan a költözés időpontja előtt 1, azaz, egyetlen egy nappal sikerült másik helyet találnom, de hát na... lepődjünk meg. Egy szó mint száz: Belvárosi csaj lettem. 

A minap amikor hazafelé caplattam, 2 táskával, a sálam a fülemig fehúzva, szaporán szedtem az öcsém szerint veréb lábaimat és eszembe jutott, mégis hogyan festhetek kívülről? Mármint, nem arra gondolok most, hogy mégis hogy áll a a hajam, mert az valahogy kicsit sem mozgatja meg a kíváncsiságom. Úgy áll ahogy a szél beállította. Inkább azon agyaltam, hogy mi jöhet le azoknak akik vetnek rám egy pillantást. Hirtelen elképzeltem magam kívülről. Rohangálok fel alá a városban, szürke szövetkabátban, a sálam akár egy burka körben rajtam, egy táska a vállamon, tele füzetekkel, és egy csillogó borítójú könyv, az éppen aktuális könnyű kis szórkoztató regényem, amivel kikapcsolódom. Egy másik táskát a kezemben cipelek, edzőcipő és hangfal lóg ki belőle, be sem lehet húzni a cipzárt. Szabad kezemben fél literes kávé, a hosszú zsinór a kabátom alá bújtatva vége a fülemben. Semmit nem hallok csak a zenét. Többször volt már olyan, hogy beszéltek hozzám én meg csak álltam tovább amíg meg nem böktek. A villamoshoz rohanva iszom a kávém, telefonálok, hirtelen helyetessítenem kellene, hónom alatt a könyvem amit a metrón még boldogan olvastam aztán jött a hívás. Kapaszkodni meg... áh, úgy sem érem el, vagy nem férek oda. Nem baj majd a tömeg megtart. Fejemben 8-asokat számolok, az aznapi koreográfiákat ismételem át, valahonnan az agyam egy másik részéről előkeresem, hogy hol lesz órám.... mit órám! Vizsgám! ...

Szóval akkor, vizsga, tánc, haza, vacsi ... nem. Újratervezés. Vizsga, bank, tánc, tesó, vacsi .... nem. Újratervezés. Vizsga, tesó, tali a főnökkel, tánc. nem. Na jól van mostmár ... Mozi, tánc, tesó, vacsi. Túlszép lenne. Vizsga, tánc, bank, vacsi a tesóval, tali a szerelmemmel ... na megy ez, csak előbb haza kellene ugranom, azt hiszem a rántottámat a tűzhelyen felejtettem ...