Én bizony jógázom. Ami annyit jelent, hogy elvagyok magamnak egy gyékényszőnyegen, csavargatom a végtagjaim és nyújtok. Ritkán, nagyon ritkán eljutok hivatalos stúdiókba egy egy órára, képzett kedves jóga oktatókhoz. Így történt ez tegnap is...

Frusztráltan jártam keltem az új kis lakásomban. Kitakarítottam a konyhát, kávéztam ez erkélyen, elküldtem az önéletrajzomat 8-10 álláshirdetésre - igen igen, kedves olvasó ügyesen összeraktad a képet felmondtam. - olvastam, olaszt tanultam de nagyjából dél körül már megint a falat kapartam idegességemben. Semmi pánik - szólt az elmémből egy higgadt hang. Budapesten laksz az isten szerelmére! Leültem a gép elé és gyorsan rákerestem a strandokra. Természetesen senki nem ért rá, nekem meg már mindegy volt. Akkor megyek egyedül - gondoltam. Persze mikor kezd esni az eső? Amikor már összepakolva strandpapucsban állok az ajtóban. Visszadobtam a cuccom az ágyra és duzzogva visszaültem a gép elé. Ilyen nincs... lenne kötőtűm már nekifogtam volna kötögetni.

Aztán megtaláltam egy Jóga stúdiót, ahol az első óra még ingyenes is és nem a világvégén van. Mint aki tüzet fogott úgy pattantam fel a helyemről, megint összepakoltam a cuccomat és már száguldottam le a lépcsőn. Be tömegközlekedtem (de szép szó) a belvárosba, és pontosan az óra előtt fél órával beléptem a stúdióba. A letisztul és igényesen berendezett recepció mögül egy szőke alacsony lány mosolygott rám és azonnal levágta hogy először vagyok itt. Kissé megszeppenve hallgattam végig az elméleti gyorstalpalót, és már már meg kellett kapaszkodnom a pultban amikor azt mondta: "óh, táncos vagy, akkor ez jót fog tenni, erős és dinamikus. Nagyon megdolgoztat." Hát ez pompás. Kikapcsolódni jöttem kicsit, mélyeket lélegezni, meditációs zenét hallgatni, hümmögni, hogy "ommm" és hasonlók. Mentem volna inkább valami kolostorba. Most már mindegy. Átöltöztem, kiválasztottam egy szimpatikus matracot és letelepedtem az egyik sarokba. Velem szemben egy indiainak látszó srác üldögélt. Egészsges barna fényes bőr, sötét göndör fürtök hosszú végtagok, akár a fiú a "Pi élete" című filmből. Megérkezik a jógaoktató, rögtön kettő is. Egy aki az olyan kezdő kis csíráknak segít mint én vagyok és egy aki felügyeli azokat akik már önnáló ritmusban gyakorolnak. Figyelmesen követtem az utasításokat, itt ott lemaradva de kitarottam. Aztán körülbelül 15 perc múlva levert a víz, fájtak az izmaim és remegett a térdem. Bakker ez tényleg megdolgoztat. Nincs vész - gondoltam magamnak miközben olyan tökéletes fa tartásban próbáltam állni akár egy kecses akác. Ez a holt pont innentől már csak könnyebb lesz. Aha... amikor kicsit elsumákoltam pár ülő pozitúrát hogy pihenhessek a jóga oktatóm azonnal kiszúrta és szinte megérezte hogy 60%-on működöm, lepattant mellém és pár csavarással háromszor bonyolultabb pozícióba rakott. Na nesze nekem, gondoltam miközben tűrtem és hajlongtam. Valahol az óra közepén a testem kezdte felfogni, hogy bizony ezt csinálni kell és nem éri meg dacosan ellenállni. Ellazultam, kikapcsoltam, felengedtem. Az izületeim kellemesen bizseregtek az izmaim megteltek oxigénnel, az óra végén pedig sikerült egy jót meditálnom.

Kilépve, miután lezuhanyoztam megköszöntem a traineremnek a segítséget és azt hogy nem hagyott elpunnyadni amikor lett volna rá lehetőségem. Feltöltődve és szinte újjáélesztve léptem ki a belváros forgatagába és magamban azt mondtam: a fenébe is, annyira de annyira szeretek jógázni!