12+1 pillanat amit hátizsákos utazóként megtapasztalsz
Sziasztok kedves olvasók!
Nos, úgy érzem megtaláltam azt a témát amiben húzamosabb ideig tudok és akarok is alkotni, ez pedig - szerintem nem nehéz kitalálni - az utazás. Amint az észrevehető is mióta erről írok csak úgy röpködnek a friss bejegyzések, beszámolók és ezeken kívül még számtalan ötletem van amit mind megszeretnék veletek osztani.
Aki volt már hátizsákos túrán az tudja, hogy teljesen más problémákkal és érzésekkel találja szemben magát az ember mint mondjuk egy "átlagos" - egyetlen utazás sem átlagos - jól megszervezett és eltervezett utazáson. Ezekből az olykor vicces máskor rémisztő pillanatokból hozam nektek egy válogatást most.
A szabadság érzése
A pillanat amikor felmondasz a munkahelyeden, akkor hirtelen nem érdekel semmi, mert ráébredsz, hogy most aztán a nyakadva veheted a világot. Van abban valami menő és király ha egyszer az életben legalább úgy mondasz fel, hogy az egész iroda kövessen a tekintetével amikor kilibbensz, persze csak mielőtt visszafordultál az ajtóból és dobtál egy puszit.
Amikor rájössz, hogy mit tervezel
Hát igen, még el sem indultál ott kavarog benned minden, már pakolászol, izgatott vagy és egyenlőre ez az érzés elhatalmasodik rajtad. Aztán lassan mindent összekészítesz, kinézed az útvonalat, elrendezel mindent lefekszel aludni és másnap még izgatottabban ébredsz. Aztán el kellene indulni és akkor bum! Rájössz, hogy az atyaúristenit jesszusmária tényleg elkellene indulni!
Végighallgatni kismilliószor, hogy mennyire felelőtlen és könnyelmű vagy
Nőként egyedül utazni veszélyes, főleg messzebb, ráadásul hátizsákos utazóként, idegen kanapékon vagy épp eldugott köztereken tölteni az éjszakát meg aztán meg főleg. Utazni amúgy is veszélyes. Autót vezetni is. Bekapcsolni a sütőt sem kifejezetten életbiztosítás. Nah, nem csúfoldkom tovább. Értem én, hogy egy nagyon csúnya és veszélyes világot élünk, de én emiatt nem fogok a négyfal között ülni egész életemben. Az, hogy elindultam erre az útra nem volt sem felelőtlen sem könnyelmű hiszen én úgy érzem mindent megtettem és mindenre figyeltem, hogy egyben visszaérjek és csak pozitív élményekkel gazdagodjak.
A nap végén megérkezni
Az mindegy hogy hova, de ha hátizsákos vagyok akkor biztos, hogy sokára, kalandosan és valószínűleg fáradtan érsz oda ahova, mégis van benned egyfajta büszkeség: igen, megcsináltad!
Valamit otthon hagytál
Ehhez nem kell hozzáfűznöm szerintem semmit. Akármennyire is körültekintően pakolok, mindig otthonhagyok valamit.
A helyiek beszélni kezdenek hozzád
Persze te gyorsan elhadarod, hogy nem beszélsz a nyelvükön, de vanank olyanok - főleg idősebb aranyos néniknél figyeltem meg - akiket ez abszolút nem zavar, vagy épp ők sem értik, hogy én mit karattyolok angolul. Olyankor csak bólogass és mosolyogj!
A helyi vagány csávók fel akarnak szedni
Mert hát ugye mennyire menő ha befűzöd a külföldi csajt. Ilyenkor szinte már nevetséges módon képesek szórakzotatni, elbűvölni, lenyűgözni ám mindezt csak rövidtávon tudják fenntartani, ha nem vágod magad hanyat hamar tovább állnak.
Amikor nagyon nem tudod, hogy hol vagy
Elvesztél, magába szippantott a város, a táj vagy akármi, de egyébként fogalmad sincs arról, hogy pontosan hol vagy, merre mész, hogy fogsz innen kijutni na és persze, hogy hol töltöd az éjszakát. Aztán egy pillanat múlva már nem is görcsölsz rajta, egye fene!
Egye fene!
Itt el si érkeztünk a következő - a kedvenc - érzéshez és pillanathoz. A carpe diem, a pillanatban élés, a tojok bele mindenbe hisz világot látok hadd szóljon érzéshez.
Amikor csodálnak
Jó jó azért az is jól tud esni ha nem állandóan azt kapja szegény női utazó, hogy szentséges ég jesszusmária és a szüleid mit szóltak, hanem bátorítanak, csodálnak és gratulálnak.
Pakolás, be -ki - össze- vissza, a végén úgy sem férsz el
Otthon persze mérnököket megszégyenítő módon beletuszakoltam a fél életem a hátizsákomba, aztán amikor kell belőle valami kipakolod a felét és lám! Már nem tudod mégegyszer megcsinálni. Általában sietsz is, úgyhogy visszahányod az egészet ahogy sikerül, ököllel lejebb tuszkolod és minden izmod megveszítve valahogy összecipzárazod, bekapcsolod. Ezt a műveleted megismétled még párszor, odabent meg csak fokozódik a káosz.
Visszaérkezés
Úton lenni, világot járni és kalandozni nagyszerű, de visszatérni az otthonodba is legalább anynira jó érzés. Ezt szerintem nem is kell ragozni.
Bónusz
"Óhhh, ha szóltál volna biztos veled tartok!"
Ühüm, értem. Csupán a fél baráti körömnek mondtam el, hogy útra kelek persze akkor senki nem volt ennyire lelkes.
0 megjegyzés